Pingvines Blog

Pingvines Blog

Jegyzetek, rövid script-ek, leírások…

Frissítés utáni kulcs probléma [ArchBang]


Többször adódott már ez a probléma, de minden alkalommal sikeresen javítottam.
Most azonban szeretném le is írni az összes parancsot, amivel a hiba javítható.

A hiba olyankor áll fenn, mikor nem csak a gépen található szoftverek, hanem a pacman csomag adatbázis is frissül.

Futtassuk a következő parancsokat, egyesével mindaddíg, amíg már nem kapunk hibajelzéseket:

  • sudo pacman-key --populate archassault
    Annyiszor futtassuk, ahányszor szükséges.
    • sudo pacman -Syyuu
  • sudo pacman-key --populate archlinux
    Annyiszor futtassuk, ahányszor szükséges.
    • sudo pacman -Syyuu
  • sudo pacman-key --init
    Annyiszor futtassuk, ahányszor szükséges.
    • sudo pacman -Syyuu

Akkor végeztünk a kulcsok frissítésével, ha nem kapunk több olyan üzenetet, ami a kulcsok hibájára utal.


Command-Line Printing in Linux


CUPS provides both the System V (lp(1)) and Berkeley (lpr(1)) printing commands for printing files. In addition, it supported a large number of standard and printer-specific options that allow you to control how and where files are printed.

This guide is taken from the Common Unix Printing System (CUPS) documentation. It is available on any system running CUPS (e.g. EECS Ubuntu Linux Desktops) at http://localhost:631/help/options.html. You can also find CUPS documentation at

Printing Files
CUPS understands many different types of files directly, including text, PostScript, PDF, and image files. This allows you to print from inside your applications or at the command-line, whichever is most convenient! Type either of the following commands to print a file to the default (or only) printer on the system:

lp filename
lpr filename
Choosing a Printer
Many systems will have more than one printer available to the user. These printers can be attached to the local system via a parallel, serial, or USB port, or available over the network. Use the lpstat(1) command to see a list of available printers:

lpstat -p -d
The option specifies that you want to see a list of printers, and the -d option reports the current default printer or class.

Use the -d option with the lp command to print to a specific printer:

lp -d printer filename
or the -P option with the lpr command:

lpr -P printer filename
Setting the Default Printer
If you normally use a particular printer, you can tell CUPS to use it by default using the lpoptions(1) command:

lpoptions -d printer
Printing the Output of a Program
Both the lp and lpr commands support printing from the standard input:

program | lp
program | lp -d printer
program | lpr
program | lpr -P printer
If the program does not provide any output, then nothing will be queued for printing.

Specifying Printer Options
For many types of files, the default printer options may be sufficient for your needs. However, there may be times when you need to change the options for a particular file you are printing.

The lp and lpr commands allow you to pass printer options using the -o option:

lp -o landscape -o scaling=75 -o media=A4 filename.jpg
lpr -o landscape -o scaling=75 -o media=A4 filename.jpg
The available printer options vary depending on the printer. The standard options are described in the Standard Printing Options section below. Printer-specific options are also available and can be listed using the lpoptions command:

lpoptions -p printer -l
Creating Saved Options
Saved options are supported in CUPS through printer instances. Printer instances are, as their name implies, copies of a printer that have certain options associated with them. Use the lpoptions command to create a printer instance:

lpoptions -p printer/instance -o name=value …
The -p printer/instance option provides the name of the instance, which is always the printer name, a slash, and the instance name which can contain any printable characters except space and slash. The remaining options are then associated with the instance instead of the main queue. For example, the following command creates a duplex instance of the LaserJet queue:

lpoptions -p LaserJet/duplex -o sides=two-sided-long-edge
Instances do not inherit lpoptions from the main queue.

Printing Multiple Copies
Both the lp and lpr commands have options for printing more than one copy of a file:

lp -n num-copies filename
lpr -#num-copies filename
Copies are normally not collated for you. Use the ”-o Collate=True” option to get collated copies:

lp -n num-copies -o Collate=True filename
lpr -#num-copies -o Collate=True filename
Canceling a Print Job
The cancel(1) and lprm(1) commands cancel a print job:

cancel job-id
lprm job-id
The job-id is the number that was reported to you by the lp command. You can also get the job ID using the lpq(1) or lpstat commands:

Moving a Print Job
The lpmove(8) command moves a print job to a new printer or class:

lpmove job-id destination
The job-id is the number that was reported to you by the lp or lpstat commands. Destination is the name of a printer or class that you want to actually print the job.

Note: The lpmove command is located in the system command directory (typically /usr/sbin or /usr/local/sbin), and so may not be in your command path. Specify the full path to the command if you get a “command not found” error, for example:

/usr/sbin/lpmove foo-123 bar
Standard Printing Options
The following options apply when printing all types of files.

Selecting the Media Size, Type, and Source
The -o media=xyz option sets the media size, type, and/or source:

lp -o media=Letter filename
lp -o media=Letter,MultiPurpose filename
lpr -o media=Letter,Transparency filename
lpr -o media=Letter,MultiPurpose,Transparency filename
The available media sizes, types, and sources depend on the printer, but most support the following options (case is not significant):

“Letter” – US Letter (8.5×11 inches, or 216x279mm)
“Legal” – US Legal (8.5×14 inches, or 216x356mm)
“A4” – ISO A4 (8.27×11.69 inches, or 210x297mm)
“COM10” – US #10 Envelope (9.5×4.125 inches, or 241x105mm)
“DL” – ISO DL Envelope (8.66×4.33 inches, or 220x110mm)
“Transparency” – Transparency media type or source
“Upper” – Upper paper tray
“Lower” – Lower paper tray
“MultiPurpose” – Multi-purpose paper tray
“LargeCapacity” – Large capacity paper tray
The actual options supported are defined in the printer’s PPD file in the “PageSize”, “InputSlot”, and “MediaType” options. You can list them using the lpoptions(1) command:

lpoptions -p printer -l
When “Custom” is listed for the “PageSize” option, you can specify custom media sizes using one of the following forms:

lp -o media=Custom.WIDTHxLENGTH filename
lp -o media=Custom.WIDTHxLENGTHin filename
lp -o media=Custom.WIDTHxLENGTHcm filename
lp -o media=Custom.WIDTHxLENGTHmm filename
where “WIDTH” and “LENGTH” are the width and length of the media in points, inches, centimeters, or millimeters, respectively.

Setting the Orientation
The ”-o landscape” option will rotate the page 90 degrees to print in landscape orientation:

lp -o landscape filename
lpr -o landscape filename
The ”-o orientation-requested=N” option rotates the page depending on the value of N:

-o orientation-requested=3
portrait orientation (no rotation)
-o orientation-requested=4
landscape orientation (90 degrees)
-o orientation-requested=5
reverse landscape or seascape orientation (270 degrees)
-o orientation-requested=6
reverse portrait or upside-down orientation (180 degrees)
Printing On Both Sides of the Paper
The -o sides=two-sided-short-edge and -o sides=two-sided-long-edge options will enable two-sided printing on the printer if the printer supports it. The -o sides=two-sided-short-edge option is suitable for landscape pages, while the -o sides=two-sided-long-edge option is suitable for portrait pages:

lp -o sides=two-sided-short-edge filename
lp -o sides=two-sided-long-edge filename
lpr -o sides=two-sided-long-edge filename
The default is to print single-sided:

lp -o sides=one-sided filename
lpr -o sides=one-sided filename
Selecting the Banner Page(s)
The -o jobsheets=start,end option sets the banner page(s) to use for a job:

lp -o job-sheets=none filename
lp -o job-sheets=standard filename
lpr -o job-sheets=classified,classified filename
If only one banner file is specified, it will be printed before the files in the job. If a second banner file is specified, it is printed after the files in the job.

The available banner pages depend on the local system configuration; CUPS includes the following banner files:

“none” – Do not produce a banner page.
“classified” – A banner page with a “classified” label at the top and bottom.
“confidential” – A banner page with a “confidential” label at the top and bottom.
“secret” – A banner page with a “secret” label at the top and bottom.
“standard” – A banner page with no label at the top and bottom.
“topsecret” – A banner page with a “top secret” label at the top and bottom.
“unclassified” – A banner page with an “unclassified” label at the top and bottom./li>
Holding Jobs for Later Printing
The -o job-hold-until=when option tells CUPS to delay printing until the when time, which can be one of the following:

-o job-hold-until=indefinite
print only after released by the user or an administrator
-o job-hold-until=day-time
print from 6am to 6pm local time
-o job-hold-until=night
print from 6pm to 6am local time
-o job-hold-until=second-shift
print from 4pm to 12am local time
-o job-hold-until=third-shift
print from 12am to 8am local time
-o job-hold-until=weekend
print on Saturday or Sunday
-o job-hold-until=HH:MM
print at the specified UTC time
Releasing Held Jobs
Aside from the web interface, you can use the lp command to release a held job:

lp -i job-id -H resume
where “job-id” is the job ID reported by the lpstat command.

Setting the Job Priority
The -o job-priority=NNN option tells CUPS to assign a priority to your job from 1 (lowest) to 100 (highest), which influences where the job appears in the print queue. Higher priority jobs are printed before lower priority jobs, however submitting a new job with a high priority will not interrupt an

Specifying the Output Order
The -o outputorder=normal and -o outputorder=reverse options specify the order of the pages. Normal order prints page 1 first, page 2 second, and so forth. Reverse order prints page 1 last.

Selecting a Range of Pages
The -o page-ranges=pages option selects a range of pages for printing:

lp -o page-ranges=1 filename
lp -o page-ranges=1-4 filename
lp -o page-ranges=1-4,7,9-12 filename
lpr -o page-ranges=1-4,7,9-12 filename
As shown above, the “pages” value can be a single page, a range of pages, or a collection of page numbers and ranges separated by commas. The pages will always be printed in ascending order, regardless of the order of the pages in the “page-ranges” option.

The default is to print all pages.

Selecting Even or Odd Pages
Use the -o page-set=set option to select the even or odd pages:

lp -o page-set=odd filename
lp -o page-set=even filename
lpr -o page-set=even filename
The default is to print all pages.

N-Up Printing
The -o number-up=value option selects N-Up printing. N-Up printing places multiple document pages on a single printed page. CUPS supports 1, 2, 4, 6, 9, and 16-Up formats; the default format is 1-Up:

lp -o number-up=1 filename
lp -o number-up=2 filename
lp -o number-up=4 filename
lpr -o number-up=16 filename
The -o page-border=value option chooses the border to draw around each page:

-o page-border=double
draw two hairline borders around each page
-o page-border=double-thick
draw two 1pt borders around each page
-o page-border=none
do not draw a border (default)
-o page-border=single
draw one hairline border around each page
-o page-border=single-thick
draw one 1pt border around each page
The -o number-up-layout=value option chooses the layout of the pages on each output page:

-o number-up-layout=btlr
Bottom to top, left to right
-o number-up-layout=btrl
Bottom to top, right to left
-o number-up-layout=lrbt
Left to right, bottom to top
-o number-up-layout=lrtb
Left to right, top to bottom (default)
-o number-up-layout=rlbt
Right to left, bottom to top
-o number-up-layout=rltb
Right to left, top to bottom
-o number-up-layout=tblr
Top to bottom, left to right
-o number-up-layout=tbrl
Top to bottom, right to left
Scaling to Fit
The -o fitplot option specifies that the document should be scaled to fit on the page:

lp -o fitplot filename
lpr -o fitplot filename
The default is to use the size specified in the file.

Note:This feature depends upon an accurate size in the print file. If no size is given in the file, the page may be scaled incorrectly!

Printing in Reverse Order
The -o outputorder=reverse option will print the pages in reverse order:

lp -o outputorder=reverse filename
lpr -o outputorder=reverse filename
Similarly, the -o outputorder=normal option will print starting with page 1:

lp -o outputorder=normal filename
lpr -o outputorder=normal filename
The default is -o outputorder=normal for printers that print face down and -o outputorder=reverse for printers that print face up.

Printing Mirrored Pages
The -o mirror option flips each page along the vertical access to produce a mirrored image:

lp -o mirror filename
lpr -o mirror filename
This is typically used when printing on T-shirt transfer media or sometimes on transparencies.

Raw or Unfiltered Output
The -o raw option allows you to send files directly to a printer without filtering. This is sometimes required when printing from applications that provide their own “printer drivers” for your printer:

lp -o raw filename
lpr -o raw filename
The -l option can also be used with the lpr command to send files directly to a printer:

lpr -l filename
Text Options
CUPS supports several options that are only used when printing plain text files. These options have absolutely no effect on PostScript, PDF, HP-GL/2, or image files.

Setting the Number of Characters Per Inch
The -o cpi=value option sets the number of characters per inch:

lp -o cpi=10 filename
lp -o cpi=12 filename
lpr -o cpi=17 filename
The default characters per inch is 10.

Setting the Number of Lines Per Inch
The -o lpi=value option sets the number of lines per inch:

lp -o lpi=6 filename
lpr -o lpi=8 filename
The default lines per inch is 6.

Setting the Number of Columns
The -o columns=value option sets the number of text columns:

lp -o columns=2 filename
lpr -o columns=3 filename
The default number of columns is 1.

Setting the Page Margins
Normally the page margins are set to the hard limits of the printer. Use the -o page-left=value, -o page-right=value, -o page-top=value, and -o page-bottom=value options to adjust the page margins:

lp -o page-left=value filename
lp -o page-right=value filename
lp -o page-top=value filename
lp -o page-bottom=value filename
lpr -o page-left=value -o page-right=value -o page-top=value -o page-bottom=value filename
The value argument is the margin in points; each point is 1/72 inch or 0.35mm.

Pretty Printing
The -o prettyprint option puts a header at the top of each page with the page number, job title (usually the filename), and the date. Also, C and C++ keywords are highlighted, and comment lines are italicized:

lp -o prettyprint filename
lpr -o prettyprint filename
Turning Off Text Wrapping
The -o nowrap option disables wrapping of long lines:

lp -o nowrap filename
lpr -o nowrap filename
Image Options
CUPS supports several options that are only used when printing image files. These options have absolutely no effect on PostScript, PDF, HP-GL/2, or text files.

Positioning Images
The -o position=name option specifies the position of the image on the page:

“center” – Center the image on the page (default)
“top” – Print the image centered at the top of the page
“left” – Print the image centered on the left of page
“right” – Print the image centered on the right of the page
“top-left” – Print the image at the top left corner of the page
“top-right” – Print the image at the top right corner of the page
“bottom” – Print the image centered at the bottom of the page
“bottom-left” – Print the image at the bottom left corner of the page
“bottom-right” – Print the image at the bottom right corner of the page
Scaling Images
The -o scaling=percent, -o ppi=value, and -o natural-scaling=percent options change the size of a printed image:

lp -o scaling=percent filename
lp -o ppi=value filename
lpr -o natural-scaling=percent filename
The scaling=percent value is a number from 1 to 800 specifying the size in relation to the page (not the image.) A scaling of 100 percent will fill the page as completely as the image aspect ratio allows. A scaling of 200 percent will print on up to 4 pages.

The ppi=value value is a number from 1 to 1200 specifying the resolution of the image in pixels per inch. An image that is 3000×2400 pixels will print 10×8 inches at 300 pixels per inch, for example. If the specified resolution makes the image larger than the page, multiple pages will be printed to satisfy the request.

The natural-scaling=percent value is a number from 1 to 800 specifying the size in relation to the natural image size. A scaling of 100 percent will print the image at its natural size, while a scaling of 50 percent will print the image at half its natural size. If the specified scaling makes the image larger than the page, multiple pages will be printed to satisfy the request.

Adjusting Image Hue (Tint)
The -o hue=value option will adjust the hue of the printed image, much like the tint control on your television:

lp -o hue=value filename
lpr -o hue=value filename
The value argument is a number from -360 to 360 and represents the color hue rotation. The following table summarizes the change you’ll see with different colors:

Original hue=-45 hue=45
Red Purple Yellow-orange
Green Yellow-green Blue-green
Yellow Orange Green-yellow
Blue Sky-blue Purple
Magenta Indigo Crimson
Cyan Blue-green Light-navy-blue
The default hue adjustment is 0.

Adjusting Image Saturation (Color)
The -o saturation=percent option adjusts the saturation of the colors in an image, much like the color control on your television:

lp -o saturation=percent filename
lpr -o saturation=percent filename
The “percent” argument specifies the color saturation from 0 to 200. A color saturation of 0 produces a black-and-white print, while a value of 200 will make the colors extremely intense.

The default saturation is 100.

HP-GL/2 Options
CUPS supports several options that are only used when printing HP-GL/2 files. These options have absolutely no effect on PostScript, PDF, image, or text files.

Printing in Black
The -o blackplot option specifies that all pens should plot in black:

lp -o blackplot filename
lpr -o blackplot filename
The default is to use the colors defined in the plot file or the standard pen colors defined in the HP-GL/2 reference manual from Hewlett Packard.

Setting the Default Pen Width
The -o penwidth=value option specifies the default pen width for HP-GL/2 files:

lp -o penwidth=value filename
lpr -o penwidth=value filename
The pen width value specifies the pen width in micrometers. The default value of 1000 produces lines that are 1 millimeter in width. Specifying a pen width of 0 produces lines that are exactly 1 pixel wide.

Note: This option is ignored when the pen widths are set in the plot file.s



Másodlagos billentyüzet kiosztás választása [ArchLinux]


Esődleges gépként, egy MSI Wind U135 Netbook gépet használok (nekem sokat számít a hordozhatóság és a kompakt/kicsi méret), amit otthon egy 21′-os monitorral / USB billentyűzettel / USB egérrel használok.
Belefutottam abba a problémába, hogy hiába állítom be az alapértelmezett billentyű kiosztását magyarra, mert a külső billentyűzetet csakazért is ékezetek nélkül akarja használni a gépem.

Sok Google-zás után megtaláltam a megoldást és ezt szeretném itt, most leírni.

Először is gondoljuk át, mit is szeretnénk használni. Ha USB HUB-ot is szeretnénk a későbbiekben használni és a billentyűzetet is azzal szeretnénk csatlakoztatni a Netbook-hoz, akkor a leírás alapján ismét be kell állítanunk a kiosztást.

Na de vágjunk bele …

Először is vegyük elő a világ legjobb találmányát, a Terminált.
Itt le tudjuk ellenőrizni, hogy a billentyűzetünk hol található (melyik porton és mi a neve).


Erre azért van szükség, mert előfordul, hogy nem ad számunkra is olvasható nevet az a parancs, amit ezután kell használnunk.
Nekem erre kell figyelnem:

Bus 001 Device 006: ID 046a:0008 Cherry GmbH Wireless Keyboard and Mouse

Futtassuk le a következő parancsot:


Láthatjuk, hogy használunk egy grep-et és Pipe-ot is, mivel nincs szükségünk a sok felesleges adatra, ezért egy szűrt lista is elég nekünk.

Hasonló listát kell kapnunk ezzel a parancsal:


Ebben a listában láthatjuk, azt amit fentebb már jeleztem, nem minden alkalommal ismerhető fel a név alapján a billentyűzet.
Jelen esetben a [H]ID 046a:0008 szám alapján tudom csak beazonosítani.
Azt is láthatjuk, hogy a id=11-es azonosítót osztotta ki neki a gép.
Erre lesz szükségünk, a billentyűzet beállításához.

Hogy be tudjuk állítani a magyar hu kiosztást, a következő parancsot kell kiadnunk:


A -device 11 számának helyére azt a számot írjuk, ami a saját billentyűnk száma.
Ha ez megvan, akkor bekéri a jelszavunkat, majd visszakapjuk a prompt-ot.

Ezzel végeztünk is a beállítással.
Ha a billentyűzetet nem dugjuk át másik USB port-ba, akkor nem kell újra végigmennünk ezeken a parancsokon, de ha változik a port ismét be kell állítanunk.

Remélem segítettem ezzel a rövid leírással és nem csak nekem fog emlékeztetőül szolgálni.


ArchBang telepítése


Egy levelezés folyamán, a beszélgető partnerem, nehezményezte, hogy nem talál a neten magyar nyelvű ArchBang linux telepítési útmutatót. Nos, szeretnék most a kedvében járni és leírom a tőlem telhető, legrészletesebb módon ennek a telepítési folyamatnak a menetét. Remélem tudom pótolni ezt a hiányt. Kezdetnek töltsük le a megfelelő lemezképet. Ezen az oldalon tudjuk megtenni:

Én magam a archbang-150328-i686.iso lemezképet töltöttem le és ezzel is fogom bemutatni a telepítés menetét. Elsőként írjuk ki a lemezképet cd lemezre, vagy készítsünk belőle boot-olható pendrive-ot. Utóbbi menetéről ITT már írtam. A boot-olás után a következő képet kapjuk:


Látható, hogy van néhány extra lehetőségünk …

  • Az Oprendszer RAM-ból futtatása
  • RAM hibaellenőrzése
  • Hardver áttekintés (miket is tartalmaz a gépünk)

Ezek mind nagyon hasznos lehetőségek, de most ezekről több szót nem ejtenék. Természetesen a RAM ellenőrzését elvégezhetjük, mielőtt a telepítésbe belekezdenénk. A telepítés elkezdéséhez először is el kell indítanunk a Live rendszert. Nyomjunk enter-t, vagy kattintsunk az “ArchBang Linux [Openbox]” sorra. Miután a rendszer betöltödött, az asztalon kattintsunk jobb klikkel a menü eléréséhez, ott pedig kattintsunk az “Install” szövegre.

2 3

Nyomjunk egy Enter-t a folytatáshoz.



Mint azt láthatjuk, a telepítési folyamatot egyenként és a telepítő irányításával hajthatjuk végre. A bejegyzések előtt található számokkal választhatjuk ki, hogy melyik beállítási folyamatot szeretnénk elvégezni.

Természetesen a legésszerűbb, ha az elején kezdjük és egyenként haladunk tovább. Ez a sorrend nem véletlenül lett felállítva.

Tehát kezdjük az 1-es pontal.

Gépeljünk be az számot, majd nyomjunk entert.



Egy újabb enterrel erősítsük meg, szerkesztési szándékunkat.



Mint azt láthatjuk, a billentyűzet beállítását szintén egy szám beírásával választhatjuk ki.
Mivel a magyar nyelvet szeretnénk ebben az esetben használni, ezt a 42-es számmal kaphatjuk meg.

Miután beírtuk a kiválasztott nyelv számát, nyomjunk Enter-t a továbblépéshez.



Ennek a beállításnak a mentését is meg kell erősítenünk.
Gépeljünk be egy Y-t és nyomjunk enter-t.
Ezt minden beállítás végén meg kell tennünk, ezért a továbbiakban erre már nem térek ki külön.

Az ENTER lenyomása után kiválaszthatjuk a következő fázist.



A 2-es begépelése és az enter lenyomása után ismét enterrel kell megerősítenünk, hogy a következő fázisba szeretnénk lépni. Ebben az esetben, a tárolók beállításáról van szó.



A megerősítés után láthatjuk, hogy a nano szövegszerkesztővel nyitottuk meg, a tárolókat tartalmaző szöveges fájlt. Ellenőrizzük, hogy valóban tartalmazza a magyar repót is.



Ha ellenőriztük és rendben találtuk, akkor a ctrl – x billentyűkombinációval ki tudunk lépni és folytathatjuk a telepítést.

Ha változtattunk a fájlon, akkor a szerkesztő rá fog kérdezni, hogy mentjük-e a változtatásokat.

Mentés után vissza is tértünk a kezdő menühöz. válasszuk ki a soron következő pontot.



A 3 pont kiválasztásával, a particionálást tudjuk elvégezni és természetesen ennek elkezdését is meg kell erősítenünk.

Ki kell választanunk melyik típusú particionálást szeretnénk elvégezni.

Mivel nem szeretném bonyolítani, a standard formázást választom ki. Ez az 1-es számú lehetőség.



Válasszuk ki, hogy melyik programmal szeretnénk elvégezni a particionálást. Én a Cfdisk-et választottam, mert ez eléggé átlátható a kezdők számára is. Ez az 1-es számú lehetőség.



Ha kiválasztottuk a particionáló programot, akkor ki kell választanunk, melyik lemezt szeretnénk particionálni.

Ha csak egy hdd/partició van a gépünkben és a teljes lemezt felhasználjuk, akkor csak a /dev/hda lehetőségünk van. De ha több hdd/partició van a gépünkben, akkor több lehetőség közül választhatunk.

Figyelem! Körültekintéen válasszunk, mert a kiválasztott hdd/partició teljesen formázva lesz!



Most egy olyan gépre telepítek, ami nem UEFI-vel, hanem BIOS-al van ellátva, ezért a DOS lehetőséget választom. UEFI esetén a GPT lehetőséget válasszuk, de ennek a folyamatát, most nem fejtem ki.



Kezdjük el a particionálást.
A kurzor billentyűkkel tudunk mozogni a menüpontok és a pertíciók között. Navigáljunk a New menüre, amivel új particiót tudunk létrehozni.



Kezdjük a SWAP partíció létrehozásával. Ennek annyi helyet adjunk, amekkora a beépített RAM duplája. Én most 1GB-ra állítom.
Fontos, hogy meg kell adnunk a méretet és a mértékegységet is, ami ebben az esetben 1G .




Az Enter lenyomása után, meg kell adnunk a partíció típusát, ami ebben az esetben Primary lesz.




Most állítsuk be, hogy a rendszer swap particiónak lássa. Ezt a Type menü kiválasztásával tudjuk megadni.




Válasszuk ki a 82-es típust, hogy a partíció swap tulajdonságokkal rendelkezzen.




Navigáljunk a még üres területre és hozzunk létre egy új particiót.




Mint az látszik, én a teljes maradék helyet felhasználtam, mivel nem akarok több partíciót létrehozni. Ebben az esetben is figyeljünk arra, hogy a méretet a mértékegység kövesse. Ebben az esetben 7G .




Ennek a prticiónak is Primary típust állítsunk be.




Jelöljük meg Boot-olható partíciónak, mert erre fogjuk telepíteni a rendszerünket.




Eddig csak azt csináltuk, hogy előkészítettük a particionálást, de azt még igazából nem hajtottuk végre. Ahhoz hogy valóban elvégezzük a particionálást, ezeket a beállításokat rá kell írjuk a HDD-re. A Write menüpont kiválasztásával tehetjük ezt meg.




Ezt is meg kell erősítenünk, de most a yes szót kell begépeljük.




Mivel végeztünk a particionálással, lépjünk ki a cfdisk programból.
Ezt az Quit menüpont kiválasztásával tehetjük meg.




Válaszuk ki, hogy melyik patriciót használjuk majd a Root felhasználóhoz. Mivel csak egy rendszer particiót készítettünk, válasszuk ki azt. Ugye emlékszünk melyik volt az?
Ugye nem az sda1, hiszen ennek swap tulajdonságokat adtunk.
Tehát válasszuk az sda2 particiót. Ez a 2-es.




Már kezdünk hozzászokni a megerősítésekhez … Igaz?





Be kell állítanunk, milyen fájlrendszert szeretnénk használni. Én az EXT4-es fájlrendszert részesítem előnyben. Ez a 4-es számú lesz.





Ha lefutott a partició formattálása ext4 rendszerre, akkor kéri tőlunk a telepítő, hogy válasszuk ki a swap típusát.
Mi ugye külön particiót hoztunk erre létre, tehát az 1-es pontot kell válasszuk.




Most a swap particiót kell kiválastanunk, de ez most nem olyan nehéz, hiszen csak egy partició maradt.




A szokásos megerősítés …




Ekészült … Lépjünk tovább az enter billentyűvel.




Válasszuk ki a 4-es pontot, a rendszer telepítéséhez.




Elindul a telepítés …





Ha végzett, ami beletelhet 5 – 10 percbe is, akkor folytassuk az fstab beállításával.
Ez az 5-ös pont.




Én a DEV formátumot választottam, majd tovább is léptem.
Folytassuk …





Ha a DEV bejegyzést használjuk, akkor érthetőbben jelennek meg a csatolt particiók az fstab konfig fájlban.
Amit most látunk az a nano nevezetű szövegszerkesztő. Nem kell módosítanunk semmit, csak lépjünk ki belőle a ctrl + x billentyű kombinációval.




Ezzel végeztünk is…
Most állítsunk be egy nevet, amivel a hálózaton belül lehet azonosítani a gépünket. Ez a 6-os pont.





Egyszerűen gépeljük be a választott nevet, de ne használjunk ékezetes betűket hozzá. Ha megvan, nyomjunk enter-t.




A következő a sorban, az idő és az idő zóna beállítása.
Ez a 7-es pont.





Válasszuk az Európai idázónát, ami ebben az esetben a 8-as pont.





Most válasszuk ki a fővárosunkat, ez pedig a 9-es pont lesz.





A szokásos megerősítés …





Én jobb szeretem a helyi időt használni, ezért a 2-es pontot, azaz a localtime-ot választottam ki.





A következő pont, azaz a 8-as, a billentyűzet beállítása lesz.




A figyelmeztet, hogy ezzel nem az asztal, hanem a terminal beállításait tudjuk megadni. Ez nem befolyásolja az asztalkezelő beállításait.





A magyar, azaz a hu beállításokat a 77-es pontal tudjuk kiválasztani.





A szokásos megerősítés …





Figyelmeztet, illetve tájékoztat, hogy most az asztalkezelő nyelvi beállításait fogjuk megadni. Sajnos ez a programok többségére és az openbox menüjére nem lesz hatással.





Láthatjuk, hogy ebben az esetben a 137-es pont lesz számunkra a megfelelő. Ez a hu-HU nyelvi beállítás.




Ismét egy megerősítés …




A 9-es ponttal, gyakorlatilag befejezzük az alaprendszer telepítését.




Várjuk meg a konfigurálás végét …





Elérkeztünk a rendszerbetöltő telepítéséhez. Ez a 10-es pont.





Válasszuk ki, melyik rendszer betöltőt szeretnénk használni.
Én most a GRUB2-t választottam, ami az 1-es pont.




A rendszernek szüksége van arra, hogy egy biztonságos rendszergazdai jelszót adjunk meg. természetesen olyat válasszunk, amit meg is tudunk jegyezni, mert néha szükségünk lehet rá a későbbiekben. Ez a 11-es pont.





Gépeljük be a választott jelszavunkat. Gépelés közben nem látszik!





Meg is kell erősítenünk, de ezúttal újra meg kell adnunk a jelszót.





Ezzel is végeztünk … Jöhet a következő …





Mivel nem ildomos azzal gyengíteni a rendszerünk biztonságát, hogy mindíg rendszergazda (root) joggal használjuk a gépet, most hozzunk létre egy felhasználót. Ez a 12-es pont.




Adjuk meg a felhasználónk nevét, majd a jelszavát és ismét a jelszavát. A jelszó itt sem látszik, tehát körültekintően gépeljünk.





Sikeresen létrehoztuk a felhasználónkat. Nyomjunk enter-t.





Szerencsésen a végére értünk a telepítésnek. Gépeljük be a kilépéshez a d betűt, majd nyomjunk enter-t.




Erről már az utolsó üzenet is tájékoztat. 😀



Remélem sikerült a leírásom alapján telepíteni az ArchBang linux operációs rendszert.

Sok sikert a használathoz!


Az SSH linuxos rejtelmei …


Eddig nem nagyon volt szükségem hasonló megoldásokra, de mivel sokszor próbálok ki újabb és újabb Linux disztribúciókat, rendszeresen készítek mentéseket az aktuális beállításaimról, fájljaimról. Ez elég időigényes feladat és nem is túl izgalmas.

Mint az már a többi írásomból is kiderült, nagyon szeretem a parancssor (terminál) használatát, ebből kifolyólag erre is ilyen megoldást kerestem.

Elég sok megoldást találtam, de a többsége csak részmegoldásokat adott nekem. Míg az egyik a fájlcserére volt megoldás, addig a másik a távsegítséget/távmenedzselést tartotta szem előtt. Nekem mindkettőre szükségem van, de megkötések nélkül. Természetesen az is fontos, hogy kevés erőforrés igénye legyen és adott esetben mobilról is működjön.

Ezt mind magába foglalja az SSH, vagy ahogyan a Win rendszereken ismerik a PuTTy.

Debian rendszereken a telepítése és használata igen egyszerű:

sudo apt-get install openssh-server

Ha telepítettük, akkor még vár ránk egy feladat, amit mindenképpen meg kell tennünk. Mindenképpen ki kell kapcsolnunk annak a lehetőségét, hogy Root -ként be tudjon bárki is jelentkezni.

gksu geany /etc/ssh/sshd_config

Miután megnyitottuk a konfigurációs fájlt, a következőt kell módosítani:

PermitRootLogin yes

Ezt át kell javítani erre:

PermitRootLogin no

Érdemes még azt is megadni, melyik portot figyelje a program:

# What ports, IPs and protocols we listen for
Port 22

Ezzel a telepítés, alapbeállítás végére is értünk. Természetesen érdemes alaposabban is átvizsgálni a biztonsági beállítások lehetőségeit. Nagyon fontos, hogy ne hadjunk biztonségi réseket az ilyen protokolloknál, mert ezeket ki lehet használni.

Most nézzük meg, hogyan tudunk csatlakozni a szerverhez, belső hálózaton:


Ahogyan a képen is látszik, nyitnunk kell egy terminált, amiben az ssh parancs után meg kell adnunk a szerver gép (amit irányítani szeretnénk) felhasználónevét és annak belső IP címét kell megadnunk egy @ elválasztóval. Az enter leütésével az ssh bekéri a távoli gép jelszavát és mint azt linux rendszereken megszokhattuk, a jelszó gépelése közben nem látjuk azt.




Ha minden rendben és sikeresen be tudtunk jelentkezni, akkor máris a távoli gép parancssorát láthatjuk.




Ezt úgy használhatjuk, mintha a gép előtt ülnénk, de ez nem egy terminál emulátor, hanem az egyik TTy. Tehát garafikus felületet ne várjunk tőle. Természetesen a TUI felületek ebben is működnek.
Erre a fájlmozgatásnál még kitérünk.

Mivel Linux rendszerek alatt a parancssor egy svájci bicska, gyakorlatilag mindent meg tudunk oldani vele.

  • Telepíthetünk programokat
  • Módosíthatjuk a beállításokat
  • Javíthatjuk a hibákat
  • Irányíthatjuk a programokat
  • Indíthatjuk/kikapcsolhatjuk a programokat
  • Figyelhetjük a teljesítményt
  • STB …

Természetesen ehhez ismerni kell néhány programot, amit használhatunk terminálban is.

A teljesség igénye nélkül leírok párat amire szükségünk lehet:

  • aptitude (TUI csomagkezelő)
  • nano (szövegszerkesztő)
  • mc (fájlkezelő, szövegszerkesztő, ftp kliens, egyszóval mindenes)
  • mutt (levelező IMAP is!)
  • links2 (böngésző)
  • stb …

Ezzel meg is volnánk. Be tudunk jelentkezni, a távoli gépen tudunk szöveget szerkeszteni, fájlokat kezelni, levelet olvasni, csomagokat kezelni …

Azonban mi van akkor, ha nem a távoli gépen akarunk szerkeszteni valamit, hanem ott ami előtt valóban ülünk?

Természetesen ez is nagyon egyszerűen megoldható az ssh és az mc segítségével.
Biztosan van erre valami célprogram, de nekem ezt a legegyszerűbb használni. Kicsi, mindig kéznél van, kevés erőforrást használ.

Tehát indítsuk el az mc programot sima felhasználó módban.

Adjuk ki a parancsot egy terminálban:



Íme a TUI felület, amiről fentebb már beszéltem.
Olyan mintha grafikus felület lenne, de ez csak parancssorban működik.
A rövidítés egyébként (TUI) a Text-based User Interface rövidítése.


Az F9-es funkciógombal érjük el a főmenüt, majd a kuzor gombokkal ki kell választanunk a Bal vagy a Jobb menüpontot. Azon belül pedig a  Shell-kapcsolat menüpontra lesz szükségünk.



Mint az jól látható én a jobb oldalt választottam.


Meg kell adnunk az ssh bejelentkezés adatait:


Az oké gomb kiválasztása után a fájlkezelő csatlakozni próbál az ssh szerverhez.
Ehhez szüksége van a távoli gép jelszavára:


Természetesen itt sem látjuk gépelés közben a jelszó.
Ha megadtuk, már böngészhetjük is a távoli gép fájljait, vagy átmásolhatjuk őket a saját gépünkre:




Innentől fogva, akár fájlokat, akár mappákat is letölthetünk a saját gépünkre.

Remélem ez a leírás ismét segít valakinek.


HP LaserJet 2200 DN telepítése


A minap megkeresett egy ismerősőm, hogy nem tudja beállítani a használtan beszerzett HP LaserJet 2200DN típusú nyomtatóját.

Ez a nyomtató korántsem olyan rossz nyomtató, hiszen egy tonerrel ~5000 oldal nyomtatható. Ez egy kis vállalkozásnak nagyon fontos tud lenni. Főleg hogy a toner ára sem olyan nagyon magas, jelenleg 6 – 7000 Ft körül mozog.

Az 1 – 2 Ft/oldal elég jó árnak mondható.

Na de ennek az oldalnak nem gazdasági jellegű a témája, úgyhogy rá is térek a telepítés menetére.


A nyomtatóhoz tartozik egy tápkábel, egy USB nyomtatókábel.

Tehát a nyomtatót összeraktuk, áram alatt van, de még nem kapcsoltuk be.


Kapcsoljuk be a gépet, amin egy (az én esetemben Debian alapú) linux fut.

Ha szerencsénk van, akkor elkezdi telepíteni automatikusan. A szerencsénk azonban abban merül ki, hogy az op.rendszerünk felismerte, hogy egy nyomtatót csatlakoztattunk a géphez.

Ugyanis az alapértelmezett beállításokkal nem fog jól működni kedvenc nyomtatónk.
A hiba abban nyilvánul meg, hogy az adatfogadás led villog ugyan, de nem hajlandó nyomtatni. Ezzel a leírással ez a hiba kikerülhető.

Nyissuk meg a


programunkat. Ebben fogjuk beállítani a nyomtatónkat.
Ez esetleg más lehet, mivel ez operációs rendszer függő. A lényeg, hogy a nyomtató beállításait elérjük.

A nyomtató hozzáadása szöveg helyett egy + jelet látunk, tehát erre kell kattintanunk, hogy új nyomtatót adjunk hozzá a gépünkhöz.



Válasszuk ki a nyomtató nevét, ami a legjobban illeszkedik a nyomtatónk tulajdonságaihoz.



Válasszuk ki a HP cégnevet.


Keressük ki a nyomtatónk típusát (LaserJet 2200) majd a jobb oldalon válasszuk ki a következő illesztőprogramot:

HP LaserJet 2200 Foomatic/lj4dith



Ha a tovább gombra kattintunk, akkor a következő képet kell lássuk.



Itt tudjuk alkalmazni a kiválasztott meghajtóprogramot.
Miután az “Alkalmaz” gombra kattintottunk, egy hibajelzés fog felugrani.
Sajnos ez abból adódik, hogy az IPP beállítások ismeretlenek, de nem kell megijedni, ez nem fogja befolyásolni a nyomtató működését. Sajnos nem találtam olyan meghajtó programot, ami ezt is javította volna.



Végre eljutottunk oda, hogy ellenőrizni tudjuk a nyomtatónkat.
Ha a hibajelzést az OK gomb lenyomásával eltüntettük, akkor ismét kapunk egy felugró ablakot, ami viszont már a tesztoldal kinyomtatását ajánlja fel.
Ha nem akarunk nyomtatni, akkor a Mégse gombal elkerülhetjük a nyomtatást, de én annak vagyok a híve, hogy ellenőrizni mindig érdemes azt amit csinálunk.




Amint túljutottunk a tesztoldal nyomtatáson aminek elvégzéséhez a kiküldés azonosítójának felugróablakát is el kell fogadnunk,


akkor azonnal a végleges beállításokat láthatjuk a következő ablakunkban.

Itt lehetőségünk van még elég sok beállításra, pl a duplex (kétoldalas) nyomtatást.
Sajnos a toner állapotát nem jelzi, de véleményem szerint ez is elhanyagolható hiba.


Ha mindent jól csináltunk, akkor a nyomtatónk készen áll a nyomtatásra.



Remélem segítettem, hogy Linux rendszerek alatt is használni tudjátok ezt a nyomtatót.


Zenehalgatás Linux rendszeren avagy Music On Console …


Sokan vagyunk, akik nem vásárolnak minden informatikai újítás, fejlesztés nyilvánosságra hozása után azonnal vadiúj, az éppen divatos színekben pompázó és a legújabb technológiát alkalmazó számítógépet.

Véleményem és tapasztalatom szerint, az emberek leginkább “régi” gépekkel szeretnék megoldani mindennapi virtuális életük problémáit.

Ez hozza magával azt is, hogy zenét hallgatni, filmet nézni is ezeken a gépeken szeretnének.
Sajnos a frissebb szoftverek egyre több erőforrást igényelnek, ezért sok esetben nem tudunk olyan szolgáltatásokat használni, amiket szeretnénk.

Nekem is sikerült ebbe a táborba kerülnöm, ezért mindig keresem az olyan lehetőségeket, amelyek a friss szoftverek tudásával vetekednek, de azok rendszerigényétől jóval alacsonyabb értékekkel is beérik.

Ilyen szoftver a MOC is.

Ezt a szoftvert azoknak ajánlom, akik nem ijednek meg a Terminál használatától és képesek szöveges állományokban kezelni a program beállításait.

Telepítése igen egyszerű:

sudo apt-get install moc moc-ffmpeg-plugin

Nagyon nagy tudású zenelejátszó ez a kis program. Tudjuk használni a LastFM-en található tartalmak hallgatására, online rádiók, lejátszási listák és majdnem minden zenei fájl lejátszására.
Beépített fájlböngészővel rendelkezik, de kontextus menübe is be lehet építeni. Mint azt az előbb is mondtam, csak a felhasználó tudásától függ ennek a programnak a kényelmes használata.

Jómagam, nem használom ki minden tudását, nem használom a LastFM csatornát, viszont egyedi EQualizer beállításokat használok.

A program elég egyszerű kinézettel bír. Gyakorlatilag a MidnightCommander felületéhet hasonlít:




Nagyon sok lehetőségünk van a különböző kapcsolók használatával.


mocp -T transparent-backround

Ezzel a parancsal egyszerűen be is állítottuk, melyik Theme legyen használatban.


Mint azt a képen is láthatjuk, nem csak a gépen található zenei fájlokat tudjuk lejátszani a MOC lejátszóval, hanem Online Rádió adásokat is hallgathatunk.

Ezt megtehetjük egy egyszerű lejátszási lista elkészítésével, vagy a o betű leütésével, majd gépelhetjük is a számunkra kedves rádió URL címét.



Lejátszólista, amit kezel a MOC lejátszó



Webcím megnyitása.


Hogy honnan tudjuk milyen kapcsolókat, gyors gombokat használhatunk? Nagyon egyszerűen kérdezzük meg magát a MOC lejátszót. Nyomjuk meg a ? (shift+,) gombot.

Már láthatjuk is a lehetőségeinket.


HELP nézet a ? begépelésével.


Ha szeretnénk görgetni, csak bátran használjuk a kurzorbillentyűk lefelé vagy felfelé gombjait.

Amennyiben használunk Conky rendszerfigyelőt, akkor annak felületére is ki tudjuk tenni, az éppen hallgatott zene adatait.
Én a következőképpen oldottam ezt meg:

background yes

use_xft yes
xftfont sans:size=11
xftalpha 1
update_interval 0.9
total_run_times 0
own_window yes
own_window_transparent yes
own_window_type desktop
own_window_hints below,sticky,skip_taskbar,skip_pager
double_buffer yes
minimum_size 550 1
maximum_width 550
draw_shades no
draw_outline no
draw_borders no
draw_graph_borders no
default_color Black
default_shade_color 000000
default_outline_color d9d7d6
alignment tr
gap_x 5
gap_y 20
double_buffer yes
no_buffers no
uppercase no
cpu_avg_samples 2
override_utf8_locale yes

${font sans:size=70}${alignc}${color White}${time %H:%M}${voffset -67}${voffset 2}${color}
${font sans:size=25}${alignc}${color White}${time %Y. %B %d. %A}${voffset -15}${color}

${font sans:bold:size=9}${alignc}${color Green}CPU ${color White}${cpu cpu0}% – ${color green}HD / ${color White}${fs_free} – ${color green}HD /HOME ${color White}${fs_free /home} – ${color green}UP ${color White}$uptime_short ${offset 200}
${color White}${hr 1}${voffset 5}${color}
${color green} Most halgatod:

${color White}${font sans:bold:size=10} ${exec mocp -Q %title}${color}
${color White}${hr 1}${voffset 5}${color}
${color red}${voffset -1}${font Liberation Mono:Bold:size=20}${execpi 60 naptar=`date +%_d`; ncal -NCH -d| sed ‘1d’ | sed ‘/./!d’ | sed ‘s/$/ /’ | fold -w 21 | sed -n ‘/^.\{21\}/p’ | sed ‘s/^/${alignc} /’ | sed /” $naptar “/s/” $naptar “/” “‘${color white}'”$naptar”‘${color}”${color green}'” “/}$font


Így néz ki, ha éppen hallgatok egy rádiót:





Remélem felkeltettem sokak érdeklődését ez iránt a méltatlanul hanyagolt lejátszó iránt.

Ha esetleg valamit kifelejtettem a leírásból, vagy kérdésetek lenne, kérlek használjátok a hozzászólás lehetőségét.


Youtube Videók letöltése MP3/M4A formátumban!


Mint ahogyan máskor is, most is belefutottam egy számomra problémás helyzetbe.

Nagyon megtetszett egy Youtube videoklipp zenéje, de nem volt lehetőség kizárólag a zene letöltésére, mert mindenáron a videót akarta nekem menteni a Jdownloader.

Elkezdtem keresni hogyan is lehet ezt a “felettébb nagy problémát” orvosolni terminálból, mert hát az gondolom már kiderült mindenkinek, nekem a terminál nagy szerelmem 😀

Na de elkalandoztam….


Először is ezekre a csomagokra lesz szükség, telepítsük őket:

sudo curl -o /usr/local/bin/youtube-dl

sudo chmod a+x /usr/local/bin/youtube-dl (adjunk neki megfelelő jogokat...)

sudo apt-get install ffmpeg libavcodec-unstripped-52

Érdemes mindig a legfrissebb csomagot letölteni.
Ezen a linken tudjuk letölteni külön:



Ha ezzel meg vagyunk, akkor a következő parancsal kell operálnunk:

youtube-dl -x --audio-format mp3 --audio-quality 320 -k

A parancs rém egyszerűen letölti az mp4 video formátumot, majd kimenti belőle a hang anyagot mp3 formátumba.
Egy kicsit kisebb lesz a fájlméret, ha az m4a formátumot használjuk, de azt nem minden eszköz támogatja.
Mivel ezt csak kis mértékben kell módosítani, ezért ez sokkal gyorsabban elkészül, mint az mp3 kiterjesztéssel ellátott fájlunk.
Ha tehetjük inkább ezt a formátumot használjuk.

youtube-dl -x --audio-format m4a --audio-quality 320 -k


Az fórum, egy hozzászólásában Kimarite jelezte, hogy nem biztos, hogy a legjobb minőségű videót használja a fent leírt script ezekkel a beállításokkal…

Kicsit jobban utána néztem és tényleg igaza van! Azonban, ha szeretnénk jobb minőségű hanganyagot kapni, illetve a feltöltött Youtube videó legjobb minőségű verzióját szeretnénk letölteni, akkor a script eléggé le egyszerűsödik.

youtube-dl -x --audio-format best

Hogy azért azoknak is kedveskedjek, akik nem olyan nagyon szeretik a terminál használatát mint én, az egészet összeraktam egy script-be, ami grafikus felületen kéri be a videó url-jét, nevét, majd a mentés helyét is ki tudjuk választani egyszerű tallózással.
Szerk. Módosítottam a fentebb leírt hozzászólásnak megfelelően, így más a best mód is választható a letölthető script-ben.

A script futtatásához és használatához telepíteni kell a zenity programot is, mert ez fogja nekünk megjeleníteni a grafikus felületet.

sudo apt-get install zenity


Script letöltése:

Youtube Download Convert m4a mp3
Frissítve: 2014. 06. 03.


Remélem tetszeni fog mindenkinek 😀


CD / DVD lemezképek csatolása.


Előző bejegyzésemben megmutattam, hogyan menthetjük lemezeink tartalmát gépünk merevlemezére.

Most azt mutatom meg, hogyan tudjuk a mentett lemezképet csatolni , hogy böngészhessük a tartalmát.

Ez sem les bonyolultabb mint az előző, de ismét a terminálban használatos parancsot szeretném bemutatni.

Először is hozzunk létre egy mappát, amit kizárólag a csatoláshoz használunk majd:

sudo mkdir /mnt/ISO

Ha kiadjuk ezt a parancsot, akkor kérni fogja a root jelszavunkat, amit gépelés közben nem fogunk látni.

Miután létrejött a mappa, már csatolhatjuk a létrehozott lemezképet.

sudo mount /ahol/az/iso_fájl_van/fájl.iso /mnt/ISO/ -o loop

Ha nem zártuk be a parancs kiadása előtt a terminálunkat, akkor most nem fogja kérni a jelszót, ha mégis kérné a root jelszót, akkor ismét adjuk meg azt.

Most hogy már tudjuk csatolni és böngészni is, itt az ideje, hogy a lecsatolást is megmutassam.

Először is, minden olyan programot, lejátszót, fájlkezelőt stb .. zárjunk be, ami használja a csatolt fájlokat, mivel ha valamelyik csatolt állomány éppen használatban van, nem fogjuk tudni lecsatolni.

Tehát ha ezzel megvagyunk adjuk ki terminálban a következő parancsot:

sudo umount /mnt/ISO

Ha kéri, akkor a megszokott módon adjuk meg a root jelszavunkat.

Mi van akkor, ha több lemezképet akarunk csatolni?
Egyszerűen ismételjük annyiszor a fent leírtakat, amíg el nem fogynak az egyszerre felcsatolásra váró lemezképeink.

Természetesen mindegyiknek egyedi csatolási pontot kell megadnunk, pl. ha már létezik az /ISO mappánk, és már csatoltunk is hozzá egy képfájlt, akkor hozzunk létre egy másik mappát pl. /ISO2 néven… és így tovább.

Ha sokat használjuk a csatolási pontokat, akkor nem szükséges törölni a létrehozott mappákat, csak ne felejtsük el a nevüket 😀

Nem kell többet létrehoznunk, ha meghadjuk őket.. bármikor újra csatolhatunk hozzájuk másik lemezképet.

Természetesen egyszerre csak egy lemezképet csatolhatunk egy mappához… Erre figyeljünk..


CD / DVD másolása ISO lemezképbe.


Gondolom mindenki találkozott már azzal a problémával, hogy szerette volna menteni egy cd/dvd lemezét a gépére, de nem csak fájlonként, hanem lemezképfájlba.

Ezt is, mint már az megszokott a linux esetében, egyszerűen, gyorsan lehet megtenni a parancssor segítségével.

Egy lemez mentése egy egyszerű sorból áll:

cat /dev/cdrom > /eleresi/utvonal/cd.iso

Ugye hogy egyszerű?
Nincs szükség semmilyen más program telepítésére, mégis meg tudjuk ezt tenni.